Bugyirablás: tényleg akkora bűn?
Épp két évszak között vagyunk, ami Japánban a meteorológusok kedvenc időszaka. Ilyenkor lehet ugyanis a legtöbb kommentárt az időhöz fűzni, sőt, tanácsokat adni a nézőnek. Egyikük nemrég például a következő információkkal gazdagította a nézőt: „teljesen normális dolog, ha nappal melegünk van, ugyanakkor éjszaka fázunk”. „Holnap vigyenek magukkal összehajtogatott ernyőt” – javasolja egy másik. „Vegyenek dzsekit, ha holnap kimennek az utcára.” Tyűű! Kösz szépen.
Ahogy a tv állomások egyre hevesebb versenyben állnak egymással, elképzelhető, hogy kipróbálják az amerikai módszert. Az Egyesült Államokban ugyanis a főcímeket gyakran az időjárás uralja, hurrikánok képében. Japánban sem elegendő többé az a kedves napocska-ikon, meg a kartonfelhők – az emberek animációt akarnak. Szóval mit kapunk manapság időjárás-jelentés címén? Mosoda-előrejelzést. Úgy van: rendszeres tanácsokat kapunk arra vonatkozóan, hogy mikor lehet kiteregetni. A mosoda-előrejelzés animált ikonokkal érkezik: pólók lengenek a kötélen, zoknik táncolnak a fuvallatban. Láthatóan hisznek benne, hogy növelhetik a nézettséget azzal, ha pontosan tájékoztatnak az ideális zokniteregetés idejéről. Hacsak nem arról van szó, hogy a lábszag országos méreteket öltött és így próbálják rávenni az embereket, hogy legalább szellőztessék ki a zoknit néhanapján. Megtudtam, hogy a zokni addig nem elég száraz és friss, amíg 20 foknál kisebb szögben leng ki a kötélen. A pólóknak egyenesen vitorlaként kell hullámozni a szélben – az sem árt, ha néha automatikusan bevonják magukat.
Észrevettem valamit: a jelentések megállnak a pólónál és a zokninál. Rejtélyes módon az alsónemű kiteregetésének optimális időpontjáról szóló tudósítások jelenléte úgyszólván elhanyagolható. Lehet, hogy ezeket nem is kell mosni?
Nem tudom elhessegetni magamtól a gyanút, hogy a szabadba kirakott alsónemű látványának hiánya az itt élő külföldiek számára kínál útmutatót: ne teregessük ki a bugyinkat! Tudod, a legtöbb idegen, beleértve az ázsiaiakat elkövetik azt a hibát, hogy a többi ruha mellé aggatják az alsót – legalábbis első alkalommal. Az alsó különleges, nem illik közszemlére tenni. Mellesleg el is lophatják. Az a szörnyű igazság, hogy Japánban igazi bugyitolvajok élnek. Ezt elhiheted egy olyan valakinek, aki maga is áldozattá vált egyszer.
Első kézből szereztem tapasztalatot a tangabűnözőkről, amikor egy pénzbedobós mosodába tértem be, egy kosár piszkos ruhával. Két percre magára hagytam a kupacot. Amikor visszatértem, ruháimat valaki a padlóra szórta. A tolvaj bizonyára sietett tovább, hiszen számtalan mosoda várta még. A lényeg, hogy az összes alsóm eltűnt.
Később a tulajdonosnő is bejött. Elmondtam neki, mi történt. „Tényleg?” – kérdezte, és folytatta a pénzérmék ürítését. A mennyezet alól figyelő kamerára mutattam és úgy véltem, hogy megnézhetnénk rajta az eseményt. „Á, a kamerát nem használjuk ilyesmire” – mondta. Nos, rendben.
Úgy tűnik, senkit sem zavar a bugyilopás annyira, hogy bármit is tegyen ellene. Lehet, hogy olyan ez, mint az esernyő: ha nem találod a sajátod, nyugodtan „kikölcsönözheted” másokét.
Ha legközelebb rendelek valamit a Victoria Secret katalógusból, most már biztosan kérek mellé egy bugyibiztosítást.
Amy Chavez